Naponta sokszor elhangzó üdvözlés. Te hogy reagálsz erre?
A válasz általában:
-Kösz, jól.-
Én vissza szoktam kérdezni: -Mennyire jól? …
vagy:-Tényleg?-
És ennyi elég ahhoz, hogy kizökkentsem a velem szemben állót és zavart mosolyt csaljak az arcára.
-Mi van?- kérdezi és néz rám értetlenül.
-Szeretném megkérdezni, hogy TÉNYLEG hogy vagy és érdekelne a válaszod is!-
És mi ebben a furcsa?
Hogy időt adunk valakinek. Hogy figyelmet adunk valakinek.
Úgy mondják, hogy a mai rohanó világban nincs időnk egymásra.
És magunkra?
Amikor “lopunk” magunknak egy kis időt, hogy leüljünk egy kávé vagy sütemény mellé, azonnal előkapjuk a telefonunkat és azt a telefonbeszélgetést, amit napközben nem tudtunk elintézni, hamar “megejtjük”, vagy válaszolunk arra az e-mailre, amit megnyitottunk, de a válaszra már nem jutott időnk.És persze benézünk a facebookra is, nehogy lemaradjunk barátaink, ismerőseink újabb híreiről…
Este, ha hazamész, neked mi az első teendőd?
Nagyon sokan azt válaszolják erre, hogy bekapcsolják a TV-t, rádiót. A kocsiban is szól a rádiójuk….
Miért nem jó a csend?
Félünk, hogy meghalljuk a lelkünk szavát?
Igen, a lélek csak a csendben, a magunkkal való együttlétben mer megszólalni. Ő csendben van egész nap. Pörgünk ezerrel, isszuk a stresszt, határidők határozzák meg az életünket…és vajon két határidő között élünk? A saját életünket éljük?
Miért? Lehet más életét is élni?
IGEN!
Nézd meg például az aggódó szülőt: azon rágja a körmét, hogy vajon hogy teljesít a gyermeke az iskolában…igen, ilyenkor a gyermeke életét éli, nem tud jelen lenni a sajátjában. Vagy nem akar…
Nem akarja látni a kudarcait, a magányát…
Vagy a főnök, aki azt nézi a laptopján, hogy az alkalmazottai hány órakor küldik el a jelentéseiket…hol van az ilyen embernek “magánélete”, ha az alkalmazottaira figyel még éjjel is…
Ha mi nem adunk időt magunknak, ha nem engedjük meg , hogy megpihenjen a testünk, a lelkünk, akkor ezt hogy várhatjuk el a környezetünktől?
Csak annyit kapunk a külvilágtól, amennyit megadunk magunknak!
Azt mondod, ez önzés?
Nem, az az önzés, ha más életét akarod élni. Ha osztod az észt másoknak és elvárod, hogy úgy éljen, ahogy az neked tetsző. Ha áttaposol másokon, hogy a te akaratodat érvényesítsd.
Ha kényezteted magadat, ha figyelsz a saját belső hangodra, a lelkedre, az élet is kényeztetni fog és a tenyerén hordoz….és nem fogja összecsapni a tenyerét!