Nézzünk körül a világban: a hatalmas, szines plakátokról irigylésre méltó, vakítóan fehér fogakkal mosolygó Brad Pitt szerű férfiak és ,vékony, elegáns hölgyek kínálnak a maguk tökéletességével egy még tökéletesebb terméket, egészséges életmódot és még számtalan jó dolgot. A képen minden tökéletes.
Üveges tekintettel réved az ember szeme ezekre a képekre, miközben várja a metrót, vonatot, és közben zakatol az agya, mit is csinál rosszul, hogy ő még a közelébe sem tud kerülni ilyen életmódnak, ilyen kinézetnek.
Hány olyan nőről tudok, akik reggel 1-2 órával korábban felkelnek, hogy tökéletes legyen a smink, a ruha-cipő-táska combó. Képesek többször is átöltözni, átgondolva a nap eseményeit, hová is kell menniük, hol kell megjelenniük.
Belenéznek a tükörbe és belesajdul a látványba a lelkük. A következőket gondolják, miközben mustrálgatják magukat:,
-Úristen, hogy nézek ki! Mint egy töltött zokni. Mint egy telekakált búvárruha. És a sminkem: mint akinek a fejére esett egy szocreál tipusú festékes vödör. Ja, és a lábamon virítanak az aranyerek. Hogy az feljebb van és máshol? Az mindegy.Kilátszik a szoknyám alól. Most így menjek el dolgozni? így menjek ki az utcára? Dolgozni?-
De már idő van, indulni kell.
Az ajtón kilépve a korosodó, ősz hajú férfi szomszéd egy füttyszó kíséretében mosolyogva ránk néz, tetőtől-talpig végigméri és még azt is mondja:-ejha!-
Erre mi a reakció?
-Vén kujon, nem szégyelli magát. Fiatal húsra fáj a foga!-és felszegett dacos fejjel halad tovább.
Beérve a munkahelyre néhányan csak biccentenek, mások végigscennelik minden négyzetcentijét. Ő meg idegesen húzogatja a szoknyáját és szidja magát, hogy ” a fene egye meg, mindíg az első gondolat a jó. Miért nem nadrágban jöttem, miért kellett ezt a mini szoknyát felvennem? Most mindenki a dagadt sonkáimat mustrálgatja.”…pedig ők azt gondolják:-
– Mi a fenét csinál ez magával, hogy minden nap ennyire csinos? Mint aki most lépett le a Vogue magazin címlapjáról!-
Mi az oka annak, hogy ennyire önbizalomhiányosak vagyunk?
Miért nem hisszük el, hogy szépek és értékesek vagyunk?
Mindenki a gyerekkorát okolja. A szüleit, nagyszüleit, tanárait, később a kollegáit, főnökeit, majd a barátját/barátnőjét teszi felelőssé, mert ezt-azt cselekedték, mondták…
Nincs olyan felnőtt, aki valamilyen szinten ne sérült volna vagy megszégyenítés, vagy megalázás, vagy mellőzés formájában.
És ezekre az emberekre dühösek vagyunk. Joggal persze.
És ettől fog változni az én életem? Ha a hozzájuk kapcsolódó haragot viszem tovább, akkor biztosan NEM lesz a válasz.
Ha valaki haragot hordoz a szívében akkor sosem fog tudni boldog életet élni.
Most azt kérdezed, hogy :
-Hogy lehet megbocsájtani pl. a tanárnak, aki kiabál veled az egész osztály előtt, miközben te tudod, hogy az általad adott válasz helyes. És ezt talán még egy “hülyegyerek” megjegyzéssel megtoldja egy pofon kíséretében?
Lehet, hogy reggel, munkába indulás előtt összeveszett a feleségével, aki szintén lehülyézte őt.
Tudom, ez nem mentség a tettére. De néztünk már a kimondott szavak mögé? Hogy valaki miért beszél például sokat?
Hogy figyelmet kaphasson. Mert lehet, hogy otthon nem kapja meg. És miért beszél hangosan? Ugyanezért.
Amikor egy házaspár hangosan veszekszik, akkor azért kiabálnak, hogy az egymástól eltávolodott lelkek meghallják egymást. Akik szerelmesek, azokhoz suttogó szavak is eljutnak, még akkor is, ha nem állnak egymás mellett…
A harag csak téged emészt, csak téged rombol. Olyan, mintha parázsló szenet vennél a kezedbe: téged megéget, súlyos sebeket ejt rajtad. A parázsló darab viszont nem sérül.
Ha eldobod, a földön kihűl, a te kezed pedig idővel beheged. Ha ránézel, a nyoma ott van még, de már nem érzed a haragot és a fájdalmat, amit okozott.És ez a megbocsájtás.
Ugyanígy kell tennünk a régi sérüléseinkkel is. Megbocsájtani . És nem annak, aki tette. Saját magadnak. És ez nem jelenti azt, hogy elfelejtetted.
Kényeztesd képzeletben azt a gyermekkori énedet, akit megaláztak, megszégyenítettek. Mert ha ő rendben van, akkor a felnőtt is rendben lesz. Meglátja, hogy igenis szerethető. Igenis hibázhat és akkor is értékes és szerethető.
Ez a stressz oka ez: ha tévedek, ha tévesztek, akkor nem fognak szeretni. Mert csak a tökéletes a jó, a szerethető.
Egy frászt! Mindenki azért szerethető, amilyen. És ha te ezt elfogadod , elengeded a haragodat, akkor a világ is egy szerethető és csodálatos hellyé válik.
Hogy ez nem könnyű? Valóban. De ha hiszed, ha nem: ez minden ember életéhez hozzátartozik. Kortól, nemtől függetlenül. És minél előbb elkezdjük a megbocsájtást, annál hamarabb lesz a MI életünk boldogabb, élhetőbb!
2 hozzászólás
Nagyon nehéz út,kell a segítséged hozzá.Köszönöm
Nagyon nehéz út,kell a segítséged!! Köszönöm,hogy fogod a kezem