Szerelem…

És most szeretnék egy újabb részletet felvillantani regényemből…

 

 

Ebben a pillanatban Mery egy hatalmas ugrással az ágyában termett.Susan szeme rémülten kipattant és dühösen rászólt:-te nem vagy normális!-

-Te bezzeg az vagy, mi?-nézett az vissza kajánul.

-Na ide figyelj, te nőszemély-azzal feje alól kikapta a párnát és Meryhez dobta.Ő meg avval a lendülettel vissza……Vidáman hancúroztak, kacagásuk betöltötte a kopott kis szobát.

Mery ugyanolyan hirtelenséggel,mint ahogy beugrott az ágyba,  Susan mellé ült török űlésben és csak nézte őt.

-Mit nézel?-hőkölt meg Susan.Sosem fogja Mery kiszámíthatatlanságát megszokni.

-Olyan dolgok járnak a fejedben, ami még sose nem…….-nézett rá huncutul.

Susan elpirult.Nem is tudott válaszolni hirtelen.

-No mi van nagyokos…..hová lett az éles nyelved?-szemtelenkedett az tovább …..

De Susannak nem volt kedve beszélni……csak nézte Meryt, csak nézte, majd hirtelen kíváncsiságtól vezérelve megkérdezte:-mondd, te voltál már szerelmes?-

Mery legyintett:-minden szerelmes lüke lesz.Bárgyún nevetnek, balgaságokat tesznek….nem köll az nékem…….nem köll nékem izgalom….ugyan má’’’….-legyintett lemondóan.

-Most vakítasz…..látom a szemeidben……nekem osztán ne „hazuggyá”…….látom, amit látok!-

-Mit látol te agyoniskolázott?Túl élénk már megen   a fantáziád…..költöl itt meséket……nem vagyok én hercegkisasszony…..-

Susan kíváncsian nézett rá:

-Ha az lehetnél, mit tennél?Hogy élnél?-

Mery tekintetét a füstös mennyezetre emelte és miközben ábrándozott, kezeivel a párna csücskeit csavargatta ujjai között….

-Minden reggel csipkés ágyba” ébrednék:behozná egy „szóga” a kakaómat…..

Hintón járnék….nagyon finom süteményeket majszó”nék…..”mulaccságokat” rendeznék…..sok-sok állatom lenne…..mindenféle…..-

Susan kajánul kérdezte:-te mondd, oszt” egy herceg nem hiányzik  ebből a képből?-

-Hogyne!-válaszolt Mery felháborodva.-Még elcsúfítaná ezt a szép mesét!-

-Én egy jóképű hercegre gondoltam te lökött liba!-nem bírta ki,folytatta:-olyan jóképű, mint a piacon a bejáratnál tejet áruló fiú?-

Most bizony  Mery pirult el, de talán még a hajszálai is pirulni kezdtek fekete haja alatt.

-Ez így nem érvényes-színlelte a duzzogást.

-Szerinted mi a szerelem?-kíváncsiskodott tovább Susan.

-Hát te „óvasol” ilyen könyveket, én „asztat honnan tuggyam?-

-Az egy dolog, amit a könyvekben olashatunk, ezek inkább a romatikus fantázia szüleményei, de te meg sok mindent látsz, meg érzel…….-

-Az lehet, csak attó” még nem értem…!-

-Szerinted van olyan, aki érti?-

Ekkor nagymama elhúzta a tarka függönyt, ami a másik helységtől elválasztotta őket.

-Jó reggelt lányok!-köszöntötte őket vidáman és fürgén.Mikor belépett a kicsiny kis helységbe, mintha fényt hozott volna magával és meleget.Ahogy leült az ágy szélére, megtelt a szoba szeretettel.

Nagyon szerettek együtt lenni.Susan olyan volt számára, mintha az édes unokája lett volna, örömmel nézte fejlődését és örült kiapadhatatlan kíváncsiságának.Élvezet volt tanítani őt.

Az igazi unokáját pedig imádta szertelensége és csél-csap természete miatt, de tudta, ügyes lány, még a jég hátán is képes megélni.Jó páros voltak ketten.

-Szóval mi van a szerelemmel?-kérdezte őket kiváncsian.

Azok összenéztek és a párnájuk mögé rejtve arcukat, kuncogni kezdtek.

-Jaaa, nagyiiiii máááá’-hebegett Méry ……..ezek olyan izééé témák mán….-irult-pirult.

-Lányok, nincsenek „izé” témák:ez az élet legtermészetesebb és legfontosabb érzése.Enélkül nem teljes a világ.Sőt:szerelem nélkül nem is működik a világ!-

-Mondd, te voltál szerelmes?-kérdezte Méry kíváncsian.

-Persze, különben te most nem ülnél itt velem szemben.-mosolyodott el az idős hölgy.

-Mesélne róla?-kérlelte Susan

-Szívesen-és könny csillant meg szemeiben.

És nagymama szemei a távolba meredtek és még hangja is fiatalos lendülettel telt meg, ahogy a múlt emlékeit felelevenítette:

-Egy vándorcirkuszban dolgoztam-kezdte a történetet.

-Hogy hol?-húzta fel Méry a szemeit….én erről nem is tudtam….-

-Igen, egy vándorcirkuszban.Sok szekérrel haladtunk, és mindíg nagy hírverés előzte meg jöttünket.Bohócok, állatidomárok, bűvészek, artisták éltek együtt.Voltak vadállataink is:oroszlánok, és egy nagy elefánt!

Az anyukám jósolt a műsoridő alatt és én mindíg a lábainál játszottam, és láttam azokat a képeket, amikről ő mesélt.Esténként nagy tábortűz körül üldögéltünk, szalonnát és ha úgy adódott, húst sütöttünk, énekeltünk, táncoltunk…..vidám és gondtalan évek voltak.

Mindíg annyi pénzünk volt, ami egyik napról a másikra elegendő volt.Anyámat tisztelték, messzi földről vándoroltak hozzá , hogy tenyerükből, kártyából megjósolja nekik a jövendőt.

Nagyon gazdag urak és hölgyek is jöttek hozzá, de azok csak titokban……éjszaka…..lefátyolozott , elsötétített járgányaikban.

Tizennyolc éves voltam, amikor egyik éjjel beállított hozzá egy igen magas,fekete hajú ,nagyon finom férfi.Anyámmal mindíg egy sátrat állítottunk, mi ott háltunk és dolgoztunk:akkor már én is jósolhattam, sőt, mivel anyám a gyógyítás praktikáit is megmutatta nekem, sok szülést is levezettem, betegeket gyógyítottam.

-Ő miért nem gyógyított?-hűledezett Mery.

-Azért, mert egyszer egy nő azt hazudta neki, hogy terhes és a baba nem a férjétől van.Anyám hallani sem akart a magzatelhajtásról, de a nő fenyegetőzött, kiabált, hisztizett….anyám megsajnálta őt.

-És mi történt?-húzta fel a takarót rémülten magára Susan, miközben elragadta magával a történet.

-Vékony volt a nő méhe, és kilyukadt…..ott vérzett el anyám szeme láttára.Azt sem tudtuk, ki  a nő…….visszatettük a kocsiba, ami elhozta őt, de az akkor már eszméletlen volt.Anyám megijedt, hogy börtönbe fogják csukni, és még aznap éjjel összecsomagoltunk és megszöktünk.Erdőkben bújkáltunk, amit ott találtunk, azt ettük.Vándorlásunk során találkoztunk a cirkuszosokkal, ők fogadtak be minket.-

-És itt lettél szerelmes?-kérdezte most Méry.

-Igen-párásodott el nagymama tekintete.

-Nos, ez a magas, fekete férfi letekintett rám, ahogy a sátor elején levő szőnyeget felhajtottam, hogy bekísérjem.Ahogy rám nézett, megremegtek a lábaim, számat alig bírtam kinyitni…zavarban voltam, elpirultam…..ő szintén…..és ez a jelenet minden este megismétlődött.

-Minden este?Minden este jött jósoltatni?-

-Igen.És anyám minden este elmondta neki ugyanazt…..mígnem megértette, hogy a halálos szerelme ennek a férfinek én leszek……látta, hogy semmit sem tud tenni….ez a szerelem mindent elsöprő….és nekünk ezt meg kellett élnünk.-

-Mit éreztél nagymama?- a két lány egymás mellett ült az ágyban és nagymama minden szavát itták.

És nagymama csillogó szemekkel áradozott és újra átélte ennek az érzésnek a mámorát….

-Én, aki egy szeleburdi , csacsogó lány voltam, egyszerre szótlan lettem…..csak figyeltem.Figyeltem  a külvilágot és magamat.Valahogy teljes lett és nagyobb és sokkal szebb a világ.A Nap élesebben és melegebben sütött, a csillagok fényesebben ragyogtak, a madarak éneke csilingelőbb is volt…..

Egész nap daloltam, mosolyogtam…könnyedebb, kacérabb lett a járásom….vártam az estéket, amikor az „én hercegem”meglátogatott engem.Minden este sétáltunk és beszélgettünk.Beszélt a kastélyról, ahol lakott,a boldogtalan gyermekkoráról, szülei ridegségéről……Mindketten tudtuk,hogy a mi szerelmünk soha nem lehet hivatalos ország-világ előtt, de talán ettől lett olyan titokzatos, ettől lett olyan különleges.Megéltük az első csókok és ölelések remegő izgalmát, a szívet-lelket bizsergető mámort……a csodákat, amikor két test felfedezi egymást…..és a végtelen örömet és gyönyört, amit a lelkek összefonódott tánca okoz.Egy spirituális nász a szerelem.Amikor cseppnyi kétség és féltékenység nincs a szívedben:tudod, hogy a másik pont ugyanazt érzi, és ugyanúgy, ahogy te.És nem tudsz úgy gondolkozni többé, hogy ő és én, csak úgy, hogy mi….És amikor nincs veled, a a szíved akkor is dalol, mert ott van a bőröd alatt, a lelkedben, a szíved csücske ő……-

A lányok ábrándozva hallgatták……

-Ez a szerelem adott erőt, adott hitet egész életemben!És a mai napig ez az érzés tölti ki a lényemet-

A lányok egymásra néztek és félve kérdezték:-de hát hol van most ő?-

-A szívemben…-nézett nagymama ábrándozva ki az ablakon….Majd hosszú szünet után folytatta:………..