Miért jó a betegség?

Gyógyszerészként nap mint nap szembesülök avval, hogy sok beteg úgy gondolkozik, hogy ha elment orvoshoz, és kiváltja a gyógyszereit, akkor ő maximálisan megtett mindent a gyógyulása érdekében.

És ha mégsem gyógyul, akkor az orvos nem érti a dolgát, vagy a gyógyszer hatástalan…Ennyi és itt vége a történetnek. Veri őt Isten,  a sors, és különben is a hülye főnöke, szomszédja, stb. tehet mindenről…

Családállítás során látjuk, hogy minden esetben, amikor betegségek lépnek fel, nehéz sorsok működnek a családban. Látszik, hogy szoros kapcsolat van a betegségek és a többi családtag sorsával való összefonódás között.Ha helyre szeretnénk tenni a rendet a családban, ez a szándék a lélek számára gyakran segítő, enyhítő és nagyon sok esetben gyógyító hatást jelent.

Ám ez csak akkor következik be, ha ez másféle kezeléssel is együtt jár, mindenekelőtt orvosi gyógykezeléssel.

Néha egy betegségnek jótékony hatása is van a lélek szempontjából. A betegségen keresztül sokszor valami olyasmi jelentkezik, amit a beteg nem akar elismerni vagy elfogadni, például egy személy, egy gonosz tett, a teste, a lelke, egy feladat, vagy egy út, a melyen járnia kell.

A betegség mindig fordulatot kényszerít ki. Ezért lép a beteg szövetségre a terapeutával, hogy a betegségen keresztül megnyilvánulhasson például a kirekesztett személy, a letagadott bűn,  a lenézett test, az elhagyott lélek, és az esély vagy lehetőség.

Ha ezt rendbe tették, a beteg jobban élhet.És ha eljön az ideje, békében tud meghalni.

A betegségre a legtöbb ember úgy tekint, mint valami rosszra, amelytől gyorsan meg kell szabadulni. A betegségek egyben gyógyulási folyamatok is, mindenekelőtt a lélek számára. Nem szabad egyszerűen félretenni őket. Gyakran megfigyelhetjük, hogy ha egy beteg vállalja a betegségét, megérti, hogy az egy ügyet szolgál, talán egy magasabb ügyet, akkor a betegség vissza is vonulhat. Ekkor ugyanis teljesítette a feladatát. De jelen kell lennie, nem szabad visszaszorítani. Néha ilyenkor magától is visszavonul.

Egy konkrét állítás példájával szeretném ezt megvilágítani.

Páciensem rákos beteg. Az állítást úgy kezdem, hogy felállítok egy személyt, aki őt személyesíti meg és felállítok még egy személyt, akiről senki sem tudja, hogy kit vagy mit személyesít meg.

Azt látjuk, hogy a két vadidegen boldogan omlik egymás karjába és olyan szeretettel néznek egymásra, mint a romantikus filmek szerelmes főszereplői.

És akkor elmondom, hogy a másik személy a rákot, mint betegséget személyesíti meg. Döbbenet az arcokon. Tisztán látszik, hogy a beteg agyból akar meggyógyulni, a lelke örül  ennek a betegségnek.

Majd ( ismerve a családtörténetét) beállítom az édesapát, aki már nagyon sok évvel ezelőtt meghalt, rákos betegségben.

Az apa le is fekszik egyből a földre. A lánya mellé térdel, és végre el tudja gyászolni. És elmondja, hogy bizony nagyon mély vágy élt benne, hogy visszataláljon apjához, és együtt legyen vele a halálban. A ráknak az volt a feladata a lánynál, hogy ismét együtt lehessen apjával. Apa és lánya egymás szemébe néznek és apa elküldi a lányát a sírból, neki nem ott van a helye! És elindítja az életbe, áldásával kísérve őt.

A másfajta módszerrel dolgozó pszichoterapeuták vagy az orvostudomány nemigen érhetnek el eredményt, amíg felszínre nem kerül ez a mély vágy, és amíg nem találunk rá megoldást.

Természetesen minden család más és más, minden betegség különböző tüneteket produkálhat, és különféle okok és ennek megfelelően különböző megoldások kerülnek felszínre az állítások során.

És attól olyan csodálatos, hogy megmutatja, mi van mélyen a lélekben és nemcsak megmutatja : segít elindulni a gyógyulás útján.