Életünk során nagyon sok konflikust élünk meg.
Látjuk-halljuk szüleink vitáit, veszekedéseit, nem egyszer társaságban, utcán szem és fültanúi vagyunk családi , társasági perpatvaroknak. Filmek, színdarabok dúlják fel szürke hétköznapjainkat gyilkosságig, erőszakosságig fajuló drámák ábrázolásával.
Miért veszekednek az emberek? Miért kiabálnak egymással?Honnan ered a dühük? Honnan veszik a bátorságot, hogy vadidgen emberekbe belekössenek és porig alázzák őket?
Ezek játszmák. Szánalmas játszmák.
Amikor gyerekkorában a gyermek igazságtalannak érezte az apjától kapott pofont, kis keze ökölbe szorult a nadrágja zsebében és nem mert visszaszólni az apjának, mert félt a megtorlástól…
Amikor megszégyenítette a tanár az osztálytársak előtt és ő nem merte elmondani az igazságot, mert félt, hogy még jobban kigúnyolják…
Amikor egy kislányt molesztál egy férfi és ő ezt nem meri elmondani senkinek sem, mert akkor rásüti a társadalom a bélyeget, hogy ő provokált, ő a rossz lány…
Ez a düh ott lappang a lélekben. Ereje sosem lanyhul, csak vár a pillanatra, hogy robbanhasson.
És akkor jön egy ember, aki hasonlóan veszi a levegőt, vagy olyan a zoknija, vagy olyan a mozdulata, mint annak a valakinek, aki….és benyomja a lélekben a piros “robbanás indul” gombot .Amikor a vulkán kitör…
Nem kell hozzá semmi nagy dolog. Csak a DOLOG. És hatalmas detonáció közepette robban. A több éve lappangó düh tornádóként szakad ki .
És miért kiabál?
Mert a lelke nagyon messze van annak a lelkétől, akivel kiabál.
Lehet, hogy a főnökével kiabál, aki elé sosem merne így odaállni, mert fél a kirúgástól, egzisztenciája elvesztésétől.
Lehet, hogy a halott apjával kiabál! Mert haragszik rá, mert meghalt. Hogy merte itt hagyni? Nem érti, hogy neki mennyire rossz nélküle!
Milyen sokan tiszteletlenségnek tartják, ha valaki ki meri mondani a halott felé: -Igen, nagyon haragszom rád!-
És ki tartja tiszteletlennek? Aki maga is őriz a lelkében ilyen haragot, de ” mit szólnak az emberek, ha az igazságot kimondom?”
Miért félünk az igazság következményeitől? Sokkal jobban szenvedünk éveken keresztül a sok hazugságtól, amit az igazság eltakarására használunk.
Azt gondoljuk, hogyha konfliktusunk van valakivel, és az a valaki meghal, akkor megoldódott a probléma….
Nagy tévedés. A ki nem mondott szavak energiája ott feszül a családban…és csak dagad és dagad…
Balesetek,családi csetepaték, válások jelzik, hogy valami titok, valami kimondatlan dolog munkálkodik a mélyben.
És akkor jön a családból valaki, akinek már elege van a kudarcokkal és csalódásokkal teli életével és egy családállítás során kimondja az IGAZSÁGot.
És a kimondott szavak ott csengenek a szereplők fülében… megértik és elfogadják. Nincs már több kérdés, a vita elfáradt és csak döbbenet marad a szemekben…Ennyi az egész?
Igen. Pontosan ennyi.És ahogy az igazság napvilágra kerül, attól kezdve gyógyít. Békét teremt és harmóniát.
Gyere el, és érezd meg Te is ezt az érzést. Ha a lelked már megérett rá, tudom, Te is itt leszel velünk.
A lelket nem lehet siettetni…de megállítani sem, ha változást akar!
