Ép testben ép lélek

“Ahogy odabenn, úgy odakünn”…”Ép testben ép lélek”….Ha ez a harmónia megbomlik – például úgy, hogy életünk valamelyik területén  boldogtalanok , feszültek, stresszesek vagyunk  akkor a  lelkünkben felgyülemlő negatív energiák „megfertőzik” a szervezetünket is.Blokkok alakulnak ki, ami miatt a természetes energiaáramlás a testben akadozik vagy éppen megáll. Az emberek többsége ilyenkor orvoshoz, gyógyszertárba  rohan, fájdalomcsillapítóért, antibiotikumért nyúl – pedig  az okot kellene megszüntetni, nem az okozatot.

 

Rémisztő emléképek is megbetegíthetnek

Mindig az a testrész, szerv betegszik meg, amelyik mintegy jelképezi az adott pszichés problémánkat. Ez régi megfigyelés: már az ókori görögök is meséltek egy királyfiról, aki azért nem tudott gyermeket nemzeni, mert kisfiú korában meglátott egy pásztort, aki épp egy kost ivartalanított.

A látvány nyilván annyira beégett a rémült gyerek tudatába, hogy lelki blokkot okozott, amely pont a nemzéssel kapcsolatos betegségben nyilvánult meg. Szerencsére azonban Melampusz, a híres orvos meggyógyította őt úgy, hogy jelképesen „törölte” az emléket. Ez jó példa rá, mennyire összefügg a tudat, az emlékezet, a lelkiállapot – és a testi betegségek.

A nemi téren történt sérelem, megaláztatás, gátlás például természetesen női, illetve férfibetegségeket okoz. Világszerte megfigyelték, hogy a nők meddőségét okozhatja, ha tudat alatt félnek a szüléstől, vagy az anyaságtól – például azért, mert nem tartják magukat meglelőnek, érettnek  a gyermekvállalásra.Ugyanez történhet a családban történt nemi erőszak miatt.Ez  igaz a férfiakra is:nem véletlenül alakulnak ki a prosztata betegségek sem. Hangsúlyozzuk: ez általában tudat alatt lapul, így pl. az illető nő elkeseredve bizonygatja a társadalom felé: „pedig én igenis nagyon, nagyon szeretnék gyereket!”

A háború alatt nemcsak nőket,férfiakat is megerőszakoltak, meggyaláztak…Ez az energia a későbbi generációk szexualitására, gyermekválallására és a nemiségük elfogadásával kapcsolatban nagyon komoly problémákat okoz.

Nem bírom megemészteni…

„Kirúgtak a munkahelyemről, és ezt annyira a szívemre vettem!”, „Allergiás vagyok a kollegámra!”, „Nem bírom megemészteni, hogy otthagyott a férjem/feleségem.” Ugye ismerős panaszok? A magyar nyelv képes beszéddel sugallja: e problémák szó szerint úgy és ott betegíthetik meg a testet, ahogy ez a szóhasználat mondja.

Ha például gyomrunk nincs rendben, fel kell tennünk magunknak a kérdést: mi az, amit nem tudunk megemészteni? A gyomor amúgy is nagyon érzékeny a stresszre, szorongásra, túlzásba vitt aggodalomra. Az epe viszont akkor kezdhet el „rosszalkodni”, ha cinikusak vagyunk („epés” megjegyzéssel illetünk másokat),vagy mély harag munkálkodik bennünk,  vagy ellenkezőleg: mi magunk nem viseljük el a másoktól származó gúnyt, sértéseket.

A belek szintén hű tükrei személyiségünknek, illetve pillanatnyi lelkiállapotunknak is. Aki hasmenésre hajlamos, az tudat alatt gyorsan ki akar magából lökni valamilyen negatív érzelmet – például szorongást, dühöt, csalódottságot. Ellenben székrekedéstől azok szoktak szenvedni, akik magukba zárják, tartogatják fájdalmas emlékeiket, és folyton azon őrlődnek: miért úgy és miért nem másképp csináltak, vagy mondtak valamit.Vagy túlságosan ragaszkodnak valamihez:nem merik azt elengedni.

Túlvállaltam magam

Napjainkban az orvostudomány már gyökeres változáson megy keresztül. Egyre jobban rádöbbennek: a betegségek mögött negatív gondolatok, lelki válságok, életvezetési hibák állnak. Így kezelésük során is elsősorban életvitelünket, gondolkodásunkat kell rendbe tenni, mivel sokszor már ez elég ahhoz, hogy a szervi probléma is elmúljon.

Bár sok esteben tapasztalom még azt a betegektől,  hogy csak az orvos és a rosszul megválasztott gyógyszer miatt nem gyógyulmeg a  a beteg.Amíg nem hajlandó tudomásul venni, hogy igenis neki kell változtatni a gondolkodásán, hozzá állásán, addíg az egészségügy csak tanácstalanul tudja széttárni a karját.

Tibornak, az 53 éves taxisofőrnek például folyton fájt a válla. Fél évig kilincselt az ortopédiai rendelőkön, majd feltette magában a kérdést: vajon nem vállalta-e túl magát? (Nem véletlen az összefüggés a „váll” és a „vállal” szavak között.) Dehogynem, csodálkozott rá: évek óta nem volt nyaralni, szinte másodpercenként csörgött a mobilja, mivel a taxizás mellett még biztosítási ügynökként is dolgozott. Feleségével, aki arra panaszkodott, hogy elhanyagolja őt, válófélben voltak.

„A vállam csak azt akarta nekem üzenni: túlvállaltam magam, itt az idő lassítani!” – nevet Tibor. Hozzátette: (szó)viccen kívül, tény, hogy vállfájdalmai miatt vissza kellett fognia magát a munkával, mivel alig bírta tekerni az autó kormányát. Teste tehát szabályosan kikényszerítette, hogy lelkét, életét, házasságát is rendbe tegye, és ez sikerült is neki.

A testi tünet azonban konkrét pszichés bajoknak is lehet a segélykiáltása. Megfigyelték például, hogy aki nem fogadja el magát, önvádtól, bűntudattól szenved, annak immunrendszere legyengül, és fogékonyabb lesz a betegségekre. Mintha testünk is megsértődne azért, mert nem szeretjük eléggé magunkat.

Legjobb gyógyszerünk: saját magunk

Mindezt az ősidőkben jól tudták maguk az emberek – és nem csak a gyógyítók. Napjainkban azonban Rüdiger Dahlke, a híres német természetgyógyász ismerte fel , hogy testünk minden pontja pontos tükre lelki életünk adott területeinek. Könyvének címe is mindent elárul: A betegség mint szimbólum. Dahlke általában azt állítja , hogy minden betegség valójában a „sértődött lélek kiáltása”.Minél nagyobb a fizikai probléma, annál nagyobb a lelki probléma és a lélek fájdalma.

Lelkünk azonban, ha segítségért próbál kiáltani, szavakkal ezt nem tudja elérni, ezért testi fájdalmakat, tüneteket produkál. Ezért, ha meg akarunk gyógyulni, első feladatunk elgondolkodni a következő kérdéseken: boldog és elégedett vagyok?  Mi az, ami bánt? Mit hiányolok életemből? Mikor jelent meg a testi problémám, és mi az a lelki trauma, esemény, emlék, amellyel összefüggésben lehet?

Természetesen ez nem helyettesítheti azt, hogy  betegségek esetén  orvos , egészségügyi szakember segítségét is igénybe vegyük. Ám gyógyulásunk csak akkor lehet teljes, végleges, ha önmagunk és családunk lelki életét, motivációit  megértjük, tisztába jövünk azzal, hol történtek a sérülések. Ahogy Paracelsus, a neves középkori orvos mondta: „az ember legjobb gyógyszere az ember maga!”De ez ritkán megy egyedül, ehhez kell segítséget kérnünk.