Mikor érezzük jól magunkat a bőrünkben?Erre azt a választ találjuk nagyon sok cikkben, könyvben, hogy akkor, amikor egyensúlyban vagyunk.Na jó, de az egyensúlyhoz legalább 2 dolog kell…
Képzeletünkben ilyenkor megjelenik egy képzeletbeli mérleg, aminek egyik serpenyőjében van valami, a másik serpenyőjében egy más valami, vagy éppen súlyok, amivel “megmérettetik ” a másik serpenyőben levő dolog.
De az életünkben nagyon sok dologgal kell egyensúlyoznunk:munka , család, gyerekek, barátok, sport, relaxálás, bevásárlás, tanulás, olvasás, közösségi élet, utazás, kirándulás, szórakozás…..Hogy lehet mindezt egyensúlyban tartani?
A mai rohanó világban, amikor napi 10-12 órát kell dolgoznunk, és nem csak anyagi okok miatt:sokszor a munkahely elvárása ez, és hogy megtarthassuk a munkánkat, kénytelenek vagyunk ilyen tempóban dolgozni és ennyit dolgozni.
És akkor olvassuk tovább az okos életmód tanácsadó cikkeket:foglalkozz magaddal, törődj magaddal…
És gondolkodóba esel, és próbálsz matekozni az idővel…napi 24 óra:végre egy dolog, ami igazságosan van elosztva a világban:mindenkinek ennyiből áll egy napja.Bőrszintől, hovatartozástól, anyagi helyzettől, földrajzi helytől függetlenül.
És ahogy könyvelést vezetsz az életedről , egy hatalmas kérdőjel esik ki a füzetből:hol vagyok én?Kinek az életét élem?Élek egyáltalán?…
Épp a napokban kérdeztem egy kolleganőmtől, aki már számolja a napokat, és vágja a centit, hogy mikor mehet már nyugdíjba, hogy mit fog csinálni, ha nyugdíjas lesz.Boldog mosollyal az arcán rám nézett és azt mondta:-élni fogok.-
Én pedig pimaszul visszakérdeztem:-és tudod, hogy azt hogy kell?-
Arcára fagyott a mosoly, és némi tanakodás után zavartan és szemlesütve válaszolt:-szerintem nekem arról fogalmam nincs…-
Kinek mit jelent élni?A kisgyermeknek talán az, hogy reggel kinyitja a kis szemét, sírására odafut valamelyik, jobb esetben mindkét szülője…vagy nagyszülője és lesi kívánságait:tisztába teszi, megeteti, játszik vele…
Nagyobb korában ez már szinesedik kis barátokkal, óvodai foglalkozásokkal, programokkal…de függ a felnőttektől…
És alig várja, hogy felnőtt lehessen és saját maga dönthessen a sorsa , az időbeosztása felől. De vajon tud dönteni?Vagy az élete a megélhetése függvénye lesz?Napi 10-12 órai munka és munkába utazás után szeretne szórakozni, kirándulni, tanulni, olvasni…de sokszor az ólmos fáradtság és álmosság felülír minden tervet…
Dolgozni, alkotni, tanulni csak akkor tudunk, ha valahol , valamiben feltöltődünk. Időt kell szánnunk arra, hogy a lelkünk, az agyunk egy kicsit megpihenhessen…Ki masszíroztat, ki meditál, ki sportol, ki sétál, ki rajzol….
És egyensúlyt kell tartanunk a kapcsolatainkban is . Mert különben azok elsorvadnak…
Ha kapok a barátomtól egy mozijegyet, akkor legközelebb én veszek neki.Ha vesz hozzá pattogatott kukoricát, legközelebb én is veszek, csak nagyobb adagot.A jó dolgokból mindíg szabad többet adni.
De ha tudatosan megsért, akkor nekem is vissza kell sértenem őt….hoho, hallom, sokan már fel is háborodtak.Nem, ettől nem vagyunk rosszak:nemcsak a jó dolgokban kell egyensúlyt tartani, hanem a rossz dolgokban is!
Igen, ha kapok két pofont, akkor a következő adandó alkalommal én is adok pofont, de én csak egyet(És ugyanannak…)….azért, hogy a negatív dolgokat ne szaporítsuk az életünkben, hanem csökkentsük.De igenis lássa a másik, hogy velünk nem lehet ezt tenni.És így az egyensúly megmarad.
Ezért nem szabad gyógyítani sem ingyen:ha csak a gyógyító ad magából, a szaktudásából a betegnek, annak az lesz a következménye, hogy a beteg előbb utóbb ott hagyja, a gyógyító hiteltelenné válik a szemében.És nem is fog meggyógyulni…
Gondolom, itt most sokan felháborodnak, hogy na ja, persze, ezt is csak a pénz érdekli.
Itt nem milliókról beszélünk:mindenki az anyagi helyzetéhez mérten áldozzon a betegsége érdekében.Az egyensúly a lényeg!Hogy a beteg és a gyógyító is jól érezze magát.
És nemcsak pénz lehet az ellenérték….volt olyan betegem, aki a kezelések fejében segített nekem kifesteni a lakást..
Schorbert Norbert írja a “nagy kalóriahazugság” cimű könyvében, hogy akit ingyen lefogyasztott, az mind visszahízta a nagy nehezen leadott kilókat, sőt, a jojo effektus miatt még többet és még több fórumon keresztül is támadta őt.
Akit pénzért fogy asztott le, az mind vékony maradt…
Az emberi kapcsolatokban egyedül a szülő és gyermek kapcsolatában nem számít, hogy a szülő mennyit ad.
A szülő annyit ad, amennyit tud és akar, a gyermeknek csak annyi a dolga, hogy azt szeretettel elfogadja.
És majd ő is ad az ő gyermekének…ennyire egyszerű…