Úgy tanultam minden spirituális tanfolyamon, hogy az ember, mielőtt leszületik a Földre, megtervezi az életét előre.Kik lesznek a szülei, milyenek lesznek a szülei, mikor és milyen körülmények között fog világra jönni, lesz-e testvére, egyáltalán milyen életutat akar bejárni…És ahogy világra jön, ezt azonnal el is feledi….pedig milyen jó lenne, ha abban a bizonyos pelenkában lenne egy használati utasítás a szülőknek, hogy mikor mit csináljanak velünk, vagy, hogy mi merre menjünk és milyen döntéseket hozzunk.Ja, persze, nem azért nincs benne, mert induláskor valaki elfelejtette odaadni. hanem, mert ez is tanulásunk, fejlődésünk része:tanulni a saját és a szüleink hibáiból, megtapasztalni jót és rosszat…sírni és nevetni…élni és meghalni…
A szeretet rendjéhez hozzátartozik, hogy amit a szüleinktől kapunk, azt úgy fogadjuk el, ahogy azt ők adják nekünk.Bármilyen hihetetlen:a legnagyobb dolog, amit adhatnak nekünk, az az életünk.
Nagyon sok szülő táplálja, simogatja, becézi gyermekét, tanítgatja, neveli, gondozza.Mindenki a saját legjobb képessége szerint…és ahogy a szüleitől, nagyszüleitől látta.És csak annyit tud adni, amit ő is kapott.És ha ezt a gyermek szeretettel elfogadja és megbecsüli, akkor szabaddá válik és el fog tudni indulni a saját életébe.Ilyenkor a szülők is szabaddá válnak és élhetik az életüket szabadon és függetlenül.
Hány szülőtől halljuk:-én ezt biztos másképp fogom csinálni, mint az apám vagy anyám!-…és egyszer csak azt veszi észre, hogy ugyanúgy bünteti a gyermekét, szinte ugyanazokat a mondatokat használja…
De ha a gyerek azt mondja:amit adtál nekem és ahogy adtad, az nekem nem jó, az nekem nem elég, tartozol nekem, akkor ezek a gyerekek lelkileg sosem tudnak elválni a szüleiktől, vágyaik és követeléseik a szülőkhöz kötik őket.Üresnek, rászorulónak, gyengének érzik magukat.
Ha egy felnőtt nő gyermekkorában elveszíti az édesanyját, akkor ő lelkileg ott megreked és csak kb 25%-nyi energia megy az életébe.A fenn maradó 75%-t nagyon sokszor úgy “szedi össze magának, hogy párkapcsolatában szeretőt tart.Ha a gyerek hal meg és ezt a szülő nem tudja elfogadni, akkor ez a családban ott marad feszültségként mindenki számára tudattalanul.Ha később érkezik utána egy másik gyermek, az teljesen ártatlanul felveszi ezt az energiát és a maga tudattalan módján megpróbálja helyettesíteni az elhalt gyermeket.Hogy a feszültséget oldja a családban, folyamatosan beteg lesz, baleseteket okoz vagy szenved el.Így folyamatos figyelmet kap.
A szülő ad, a gyermek elfogad.Azok a gyermekek, aki szemrehányást tesznek szüleiknek, azok megtagadják és nem tudják elfogadni az élet ajándékait.Sőt:követeléseik miatt életük egyre rosszabb mederben fog haladni tovább.Ha a szülők halála után a testvérek szembeszállnak a szülők végrendeletével, akkor azok járnak hosszú távon a legjobban, akik lemondanak az örökségről, a perlekedésről:ez a lemondás ad nekik erőt, hogy megtöbbszörözzék meglévő vagyonukat.
Aki pedig az örökséget “megszerzi”, annak a kezéből bizony nagyon hamar ez ki is fog csúszni….
Aki azt mondja, bárcsak meg sem születtem volna, az nem hogy a szüleit, de saját magát sem tudja elfogadni.És ebből agresszió és depresszió következik.
Sosem szabad egy szintre helyezkedni a szülőkkel:nem barátok vagyunk.Ha ezt a gyermek elfogadja, akkor rengeteg erőt fog kapni az élethez.Különösen az, aki a vele azonos nemű szülőt kedveli, annak sikeres lesz a szerelmi élete is.Aki nem tiszteli a szüleit, annak ritkán van kielégítő, boldog párkapcsolata.
Az a férfi, aki nem tiszteli az apját,az nem fogja tisztelni a nőt sem, és ez bizony fordítva is igaz.
És van egy rossz hírem:az apa vagy az anya elutasítása szenvedélybetegségekhez vezethet.Sőt tovább megyek:ha a fiú gyűlöli az apját, akkor a saját fia is gyűlölni fogja őt és ráadásul a fiú az anyjával fog szolidarítást vállalni , mert ő is gyűlöli a férjét.
Aki elhunyt szüleit tiszteli, áldást kap tőlük az életére és így bármit elérhet életében!
A terápiára érkező emberek sokszor csodálkoznak a beszélgetéseink során, amikor családi életükről kérdezgetem őket:mi köze ennek ehhez?Már régen meghaltak.
A testük igen: a lelkük nem!Az tovább érez!…és itt nem a reinkarnációról beszélünk:az egy teljesen más fejezet!