Távol az otthontól 2.

Nagyon jól bejött ezen az utazáson a határaim túllépése: úgy döntöttem, folytatom.

Big Island azaz a „Nagy Sziget” vagy „Az orchideák szigete”,  az Amerikai Egyesült Államok Hawaii államának a legdélibb és legnagyobb kiterjedésű szigete a maga 10 450 négyzetkilométerével. Az amerikai kontinens partjaitól 3400 kilométerre, nyugatra, a Csendes óceánból kiemelkedő vulkanikus eredetű sziget, a Hawaii-szigetcsoport legfiatalabb, a vulkanikus aktivitásnak köszönhetően ma is növekvő tagja. A háromszög alakú sziget méreteit jól jellemzi, hogy a területe jóval nagyobb, mint az összes többi szigeté együttvéve. Ennek ellenére lakossága alig 160 ezer főre tehető.

Legmagasabb pontja a 4206 méter magas Mauna Kea (Fehér-hegység), mely egy kihűlt vulkán. Másik jelentős lapos vulkánja a 4170 méter magas Mauna Loa (Hosszú-hegység). A sziget magasabb pontjain gyakran találkozhatunk hóval is, ami furcsa jelenség a földi paradicsomként emlegetett Hawaii-szigeteken. Éghajlata változatos, a sziget központi része, valamint a nyugati partvidék, Hilo és környéke állandóan esős, míg a keleti partvidék, Kona központtal meleg és napos.

Állítólag a felfedező, legendás polinéz navigátor, Hawai’ Iloa után kapta nevét. Hawaii a Nagy Kamehameha, a szigeteket egyesítő király szülőföldje.

Ennyit olvashatunk a Wikipedián. Száraz, semmit mondó adatok annak, aki még sosem tette a lábát a paradicsom eme legszebb szegletére.

A szigetnek a hilói részét, ahol mi is lakunk,  nagyon sokan a működő vulkán és a vízesések miatt keresik fel.

Hogy ma mi volt a határaim túllépése? Gyere tarts vele, elmesélem!

Ma reggel barátainkkal indultunk útra egy igen szeles, de napsütéses időben. Otthon nagyon sokat vezetek, itt még nem mertem. Az lesz a következő lépésem.

Én már tavaly jártam erre: már akkor is tátott szájjal bámultam az óceán semmihez nem hasonlítható kékjét, az évtizedekkel ezelőtt az óceánba ömlő megfeketedett láva maradványait, a buja , hatalmas növényeket.

Ma úgy éreztem magam, mint Liliput óriás földön. Egyébként sem áldott meg az úr nagy magassággal, de ebben a buja őserdőben még kisebbnek éreztem magam.

Egy keskeny földút vezet le Pepeekeo mellett szorosan az autóút mellett meredeken az óceán felé.

A lábunk alá kell figyelni, hova is lépünk, mert  vastag indák szövevénye mindent kerestül-kasul behálóz, mint egy nagy pókháló.

Igen, tudom, ezt úgy hívják, hogy kirándulás. Sokszor csináltam már ilyet.

Ahogy lejjebb ereszkedtünk, egy édesvizi patakocska partján találtuk magunkat, ami beletorkollott az óceán háborgó, sós vizébe. És a patakparton sétálva a hatalmas levelek, és a vidáman csobogó habok között, majdnem a fejünkre estek az erős szélben leszakadó kókuszok.

Na azért ilyen kiránduláson lássuk be, mostanában nemigen jártunk.Ja, és plusz 22 fokban! Januárban!

Most egy találós kérdést teszek fel. Ez szerintetek micsoda?

Mi is nézetgettük, körbejártuk, mire rájöttünk, hogy ez egy kókusz!

A  fiúk hozzávágták egy nagy sziklához, mire az kettétört és mi kihámoztuk belőle a magot, azt késsel felvágtuk és ott a patakparton szürcsöltük a friss kókuszitalt, és faragtuk a kókusz semmihez nem fogható, finom, fehér ehető, belső részét.

Én ezt magamtól biztos nem mertem volna megtenni.Nekem ez valami földöntúli élmény volt! Ettem már kirándulás közben talált szedret, körtét az útszéli gyümölcsösben, de kókuszdiót!?

Mindíg nagyon nehezen nyitok új izek felé, de ez most nem is volt kérdés, hogy eszem ebből a csoda gyümölcsből!

A következő meglepetés egy kis útszéli kávézóban ért, ahová betértünk.

Az, hogy frissen préselt kakaóbabból készült forró csokoládét ittunk, azon már meg sem lepődünk.

Amin megakadt a szemem, az egy képeslap volt: rajta a weblapom ars poeticájával: ” Be the change that your wish to see in the word” azaz: “Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!” ( Gandhi)

Mert tudjuk, véletlenek nincsenek…