29 év…

 Szerző: Sue Patrik katerória: lelki sérülések, terápia, Uncategorized 5 hozzászólás

Ebben a hónapban lesz 29 éve, hogy el kezdtem dolgozni friss gyógyszerészdiplomával és 2 igen apró kisgyermekkel abban a szakmában, amihez 4 év nagyon kemény orvosegyetemi képzés és 1 év még keményebb gyakorlati munka tartozott.

Továbbképzések, vizsgák a mai napig…

Mennyire féltem, hogy hogy fogok majd beilleszkedni egy új környezetbe, a gyerekeim hogy élik majd meg, hogy az anyukájukat csak esténként és reggel láthatják, hogy hogy fog elfogadni egy település zöldfülü kezdőként…

Aztán az évek csak teltek …a gyermekeim közben felnőttek lettek, és én is megöregedtem….

Kíváncsi lennék, hogy ez alatt az idő alatt hány mázsa kenőcsöt , vagy hány ezer kúpot gyártottam…

Úgy élem a mindennapjaimat, hogy térdig járok  a problémákban, betegségekben, kötözök sebeket, kiszedek kullancsokat, gyógyítom a sajgó lelkeket, gyógyszerekért telefonálok egész nap, több kiló popsikenőcsöt főzök és nem egyszer több száz kilométert vezetek, hogy másnapra mindenki megkaphassa azt a szert, amitől jobban érzi magát, amitől meggyógyul.

Számtalan betegünk halt meg az évek alatt. Némelyikükkel  napi/heti szinten találkoztunk, életük nagy része nyitott könyv volt számunkra. Nem egy  betegem temetésén magam is részt szoktam venni.

A temetés után végigsétálok az elcsendesedett sorok között és a fejfákon olvasott nevek emlékképek sorát indítják el bennem:

-Ez a bácsi mindíg motorral jött és levette  a kalapját, mikor betért hozzánk és mindíg az volt az első kérdése, hogy én hogy vagyok…

-Ez a néni szinte a karjaimban halt meg, amikor elvittem a gyógyszerét este, a zárás után, hogy éjszaka ne legyenek fájdalmai…

-Ez a férfi nagyon kedves és udvarias volt és mindíg mosolyogtunk magunkban, amikor a “kisvirágú füzike” tabletta helyett “müzike” tablettát kért..

-Ez a néni sütött nekem süteményt, amikor megtudta, hogy méhnyakrákkal operáltak. Eljött,  becsöngetett a házunkba és sírva adta át nekem a süteménnyel teli tányért, és azt mondta, imádkozik értem….

A minap az a már apukává cseperedett fiú jött hozzánk, aki huszon évvel ezelőtt megjegyezte nekem, hogy milyen gyönyörű a házam, merthogy roskadoztak az ablakaim a zuhatagként burjánzó muskátliktól. Azt mondta, hogy olyan a házam, mint egy mézeskalács házikó.

Erre én azt feleltem neki:

-Akkor én most bemutatkoznék. Én vagyok a vasorrú bába!-

A gyerek rámnézett és lakónikus egyszerűséggel közölte:

-Hazudsz, az sokkal rondább!-

Megváltozott közben az élet: rohanóbb, személytelenebb lett..

De betegség és beteg ember, az orvos és gyógyszerésztudomány fejlődése ellenére mindíg lesz. És a mi munkánkra mindíg szükség lesz. Szükség lesz a jó szóra, a törődésre, a gyógyításra.

És ha csak egy mosoly erejéig, de hozzátehetünk valamit egy ember életéhez és a gyógyszeréhez, hát ezért érdemes felkelni minden reggel!

 

 

Sue Patrik29 év…

5 hozzászólás

  1. Vera
    Válasz

    Drága Zsuzsi! Kívánom,hogy soha ne hagyjon el a hited.Forduljon bárhogy a Sors kereke,a jót előbb-utóbb mindíg megjutalmazza.Nagyon sokan szeretünk és bízunk benned-a tudásodban,az emberségedben,a kitartásodban,amivel nekünk is erőt adsz- nap,mint nap.Szeretettelölellek és köszönöm,hogy VAGY-

  2. Anita
    Válasz

    Drága Zsu! Ez az írás olyan TE vagy! Letisztult, kedves es csupa jóság! Azt szoktam mondani, hogy a Teremtő, mindenkinek odaadja a feladatát. Minden feladathoz hagy egy kis rést is, hogy kimereszkedjunk rajta, es más nézőpontból éljük aztan az életünket. Te kimereszkedtel! Szórod a fenyed ezerrel, kiutat mutatva másoknak. Ha kell gyógyszerrel, ha kell kenoccsel, ha kell jo szóval, ha kell, könyvbe csomagolod a felszabadulást! Hála Érted! Koszonom a baratsagodat!!

  3. Andrea
    Válasz

    Kedves Zsuzsa! Köszönöm hogy minden nap azért kelsz fel, hogy másoknak jobb legyen! Örömet és kitartást és sok szeretetet kívánok a minden napokhoz! BAndrea

  4. Marianna
    Válasz

    Zsuzsi emlékszem a rendőrséggel szemben volt még a patika ,igaziból ott ismerkedtünk meg ,ott beszéltük ,hogy a fiaink barátok az óvodában játszanak együtt hol nálunk,hol nálatok .Nekem ez akkor nagy dolog volt 🙂 ,hogy fontosak vagyunk ……..

    1. Sue Patrik
      Válasz

      Nekem most is nagy és fontos dolog, hogy annyi év után most már nagymamákként is ugyanolyan jókat beszélgetünk!

Hozzászólás a(z) Vera bejegyzéshez Kilépés a válaszból