Te hogy készülsz a karácsonyra?

 Szerző: Sue Patrik katerória: Uncategorized 3 hozzászólás

Se szeri, se száma azoknak az ünnepeknek, amik végigkísérik az életünket, de a karácsony az, ami a legtöbb emléket és érzelmet váltja ki az emberekből.

Karácsony környékén megtelik a pszichiátriai gondozók váróterme és az öngyilkossági számok  statisztikákat döntögetnek. Rengeteg a karambol, a parázs vita és veszekedés.

Milyen polgárpukkasztó és dekadens gondolataim vannak a szeretet ünnepén,  gondolhatjátok felháborodva.

Sétáltatok már szenteste az utcán? Nekem nem egyszer van alkalmam, mert lakótelepi lakásban élek egy kiskutyával, akit naponta többször leviszek sétálni.

A házak falai vékonyak, át és kihallatszanak az ünnepi készülődés zajai.

Olyan sokszor elképzeltem, hogy milyen lenne, ha szárnyaim nőnének, és felszállva bekukkanthatnék a házak ablakain. Szeretném látni, mások hogyan ünnepelnek.

Vannak hagyományaik, vagy ugyanolyan nap, mint a többi? Milyen a fájuk, mit főznek, és mit viselnek?

Hány nőtől hallom, hogy az egész karácsony csak arról szól, hogy ők a konyhában sütnek-főznek, mosogatnak, amíg a család a tv előtt ülve henyél, és unatkozik.fozes

Hányan panaszkodnak, hogy a három napos ünnep alatt csak ettek és ettek, míg szinte ki nem pukkadtak…

Hány lakásból szűrődik ki veszekedések zaja, ami összekeveredik a szomszédból kiszűrődő hangos kacagással. Majd késő estére csendes lesz az éj, elfárad az előkészületek izgalma, és sokan kipipálják, na végre, ezen is túl vagyunk.

És hányan ülnek egyedül szerény kis fenyőágak mellett, némelyek dideregve…és nemcsak azért, mert szegényes nyugdíjukból fűtésre sem telik, hanem mert a lelkük fázik.

Emlékezik és fázik.

Ilyenkor nincs olyan ember, akinek ne jutnának eszébe gyermekkora karácsonyai. És ezeknek az estéknek, napoknak az emléke beleégve a lélekbe meghatározza az elkövetkező karácsonyok forgatókönyvét.

Az idős emberek emlékeznek a fagyos, régi, háború alatti karácsonyra, amikor végre elült a fegyverropogás, és egy éjszakára a háború átadta a helyét a békének.

Hány ember gondol vissza  arra, hogy fája alatt( ha egyáltalán tellett karácsonyfára)nem volt ajándék, vagy csak néhány selyempapírba csomagolt alma…

Akinek nem voltak szép emlékei, azok nem tudnak ünnepelni. És nem azért, mert nem tudják, hogyan kellene azt tenni: a lelkük nem meri megengedni magának. Mert akkor a családi emléket, a család lelkét  megsérti az ő  lelke. Ezt nem lehet ép ésszel felfogni: ezt csak az tudja, aki félt ezeken az ünnepeken. Akiket csalódás ért ezeken az ünnepeken. Vagy aki magányos volt.

A gyerek csak azt fogja mintának venni, amit átélt a szüleivel. Hiába játszották el neki, hogy milyen boldog a családi ünnep: a lelke érezte a családi feszültségeket. Érezte a kötelező ünnepi szokásokat, amiket már akkor sokan unalmasnak és feleslegesnek tartottak. Az eljátszott családi pszichodrámákat, ahol a szereposztás és sokszor a helyszín is ugyanaz volt évről évre.

És ő ezt a mintát másolja: ő is ugyanúgy fut, veszekszik, szorong és felteszi különböző álarcait, attól függően, hogy éppen melyik rokonhoz megy éppen ebédre vagy vacsorára.

Milyen társadalmi megfelelés lett az ajándékozásból?

Hány ember  kuporgat egész évben, hogy unokáiknak, gyermekeiknek( akik közben felnőttek lettek)drága ajándékokat vehessenek. Miért is kell drága ajándék?

Hogy megvásároljuk a szeretetet. Hogy szerethetőek legyünk!

Ha már kevés időt töltünk egymással, akkor ezt valahogy kompenzálni tudjuk. Az ajándék értéke megegyezik a lelki ismeretfurdalás értékével…

Elkezdődik az ámokfutás az idővel, a pénzzel és egyre későbben állnak neki az emberek a vásárlásnak, mert a hátuk közepére kívánják. A tömeget, a tanácstalanságot, hogy mit vegyenek…

Én nagyon sokat dolgoztam a lelkembe égett rossz karácsonyok emlékén, és nem érdekel már mások véleménye: nem fogadok el olyan ajándékot, amit az ajándékozó nem saját kezével készített.

Csodálatos érzés bontogatni a díszes papírba csomagolt rajzokat, süteményeket, dekopage alkotásokat, kézzel varrt, kötött, horgolt,  csecsebecséket. Mert tudom, hogy amíg ezeket nekem készítették, közben a gondolataik nálam jártak. Eszükbe jutottak velem kapcsolatos emlékek, és addig legalább velük lehettem a lelkükben.És ha nincs ideje ajándékot készíteni, akkor ajándékozzon nekem egy kis időt. Amit telefon, internet nélkül csak mi ketten töltünk el egymással.

Futás és rohanás az életünk. Nem merjük megengedni magunknak, hogy leüljünk és bevárjuk a lelkünket, amit valahol már nagyon rég elhagytunk. És ha végre megtaláljuk, nem merünk szembenézni vele.

Az advent előkészület az ünnepre. Régen azért volt a lecsendesedés időszaka, hogy lelassuljunk és meghalljuk, mi van bennünk, odabenn.

Ma zajos, pörgős és hektikus.

Engedjük meg magunknak minden nap, hogy néhány percre csupán, csend legyen.

Egy csésze forró, gőzölgő tea vagy kávé mellé üljünk le, és csak nézzünk ki a fejünkből és zárjuk ki az utcára  a kavargó gondolatokat…Csak legyünk. Magunkban, magunkkal…

Mert csak akkor tudjuk meghallani és meglátni a gyerekeinket, a kedvesünket, a barátainkat a lelkünkkel, és a szívünkkel, ha saját magunkat halljuk és látjuk. És szeretni is csak akkor tudunk másokat, ha saját magunkat elfogadjuk és szeretjük olyannak, amilyenek vagyunk.

Őszintén kívánom, hogy ez a karácsony más legyen, mint a többi: sokkal nyugodtabb, sokkal mosolygósabb és vidámabb, mint az eddigiek!

Boldog karácsonyt!

 

 

 

Sue PatrikTe hogy készülsz a karácsonyra?

3 hozzászólás

  1. Vera
    Válasz

    Lelkemből szóltál.

  2. Gyöngyi
    Válasz

    Köszönöm

  3. Eszti
    Válasz

    Pontosan így van,ahogy leírtad.

Hozzászólás a(z) Eszti bejegyzéshez Kilépés a válaszból