Szabad akarat,avagy hogy döntsünk jól?

Ahogy cseperedünk és képesek vagyunk magunkat önállóan ellátni, életünk döntések sorozatává válik.

Kezdve onnan, hogy reggel melyik ruhánkba bújjunk bele, kávét igyunk vagy teát? Cukorral vagy mézzel , netán édesítőszerrel?

Ha bemegyek a pékhez, választhatok sütemények tömkelegéből.Hogy mit ebédelek, szintén az én döntésem, és az is, hogy hol és kivel. Milyen szinű legyen a tapéta, a csempe, kivel cseréltessem le…Hol éljek? Hol és mit dolgozzak?

És még sorolhatnám. Persze, ahogy növekszük, fejlődünk, az élet egyre nagyobb horderejű döntésekre késztet minket: Pista vagy a Péter? Kata vagy Gabi legyen a párom? Jelentkezzek-e egyetemre és ha igen,  melyikre? Mi leszek, ha nagy leszek? Itt hagyjam a munkahelyem, vagy próbáljam elviselni vagy változtatni valamin?….

Tanakodunk, mérlegelünk, barátainkkal, ismerősökkel leülünk és kikérjük a véleményüket. Ilyenkor megzavarodunk, mert ahányan vannak, annyi félét  mondanak…

Még nehezebbé válik a döntés. Miért is?

Mert JÓL akarunk dönteni. Azt szeretnénk, hogy   döntéseink olyan változást eredményezzenek az életünkben, amiktől elégedetté, boldogabbá válunk.Félünk a kudarctól, félünk a csalódástól, és az ezekkel járó fájdalomtól.

Aki folyamatosan, egész életében biztonsági “játékos”, azt lehet, hogy kevesebb pofon éri, kevesebbet csalódik, vagy veszít, viszont életét egy szűk mederbe tereli, és sokkal kevesebb kalandban  és örömben van része, mint annak, aki mindent egy lapra tesz fel.

És ha hiszitek, ha nem: nincs rossz döntés! Minden döntésünk egy tapasztalás…még ha nagyon fáj is…de megtanulod, hogy legközelebb, ha így döntenél, akkor ismét pofont fogsz kapni, vagy el fogsz esni.Hogy még profánabban fogalmazzak:”ami nem öl meg, az  megerősít!”

És akkor a címben szereplő kérdésre:”hogy döntsünk jól?”-mi is a válasz?

Halgass a szívedre. Játszz el a különböző választási lehetőségekkel: magadban képzeld el, hogy ha ezt választom, ez fog történni. Nézd a mozit belül: milyen érzéseid vannak közben? Lelkiismeretfurdalás? Félelem? Szorongás? Ez kell  Neked? Nem hiszem…

Vetítsd képzeleted vetítővásznára a következő lehetőséget: ez már jó érzés? Biztonságos?

És ha csak a csírája is felmerül benned, “na de mit fognak szólni a szüleim? Testvéreim? Barátaim? A szomszédok?”

Abban a pillanatban kikapcsolod a szívedet, az ego és  a megfelelni akarás átveszi az irányítást…ez már nem a te döntésed lesz…

Megsúgom Neked kedves olvasó:a Hellinger terápián van egy olyanfajta állítás, amit úgy hívunk: “pillanatkép”.

Ilyenkor az állító elmondja problémáját a “mezőnek”, a terapeuta felállít embereket, akik megszemélyesítik döntései tárgyát.

pl.otthagyjam-e a munkahelyemet és vállalkozóként folytassam, vagy maradjak a helyemen alkalmazottként?

Behívjuk a szereplőket és nem mondjuk el senkinek, ki kicsoda, csak kérjük meg a szereplőket, hogy mozogjanak, ahogy érzik, oda menjenek, ahol jól érzik magukat.

És a főszereplő odamegy az egyik lányhoz, aki a vállalkozást eleveníti meg: megfogják egymás kezét és boldogan összeölelkeznek. Ahogy a főszereplőt megszemélyesítő fiú mondja:-annyira tetszik nekem, legszívesebben táncra perdülnék vele!-

Hogy még jobban lássuk, hogyan változik az élete eme döntés hatására, beállítunk egy embert, aki a pénzt személyesíti meg.És a pénz boldogan csatlakozik a táncoló párhoz….

Ilyenkor kizárólag a lelkünk döntését látjuk…

Ha félünk is a döntés következményétől, ezek a képek megerősítenek minket, hogy megtegyük az első lépéseket. Amit én itt felvázoltam, az egy lehetőség.De számtalan van még ezen kívül….és ha megnézzük 1 hónap múlva, lehet, hogy akkor már egy egészen más képet mutat…ettől pillanatkép!

És aki azt mondja, hogy:” -én kényszerhelyzetben vagyok, nem dönthetek”-, nos az is hozott egy döntést:olyan helyzetbe hozta magát, hogy esélye se legyen változtatni az életén. Temérdek kifogást gyártott arra, hogy eljátszhassa a mártírt. Hányszor halljuk:- a férj/feleség, gyerek, kutya/macska, vagyon, hitel, após/anyós…miatt nem lehet lépni.

Figyeld meg, amikor valaki a véleményedet kérdi, és miután meghallgatott téged, a válaszát úgy kezdi:-“DE…”, nos az már el is árulta: ő bizony nagyon fél bármilyen változtatástól. Agyban már megtenné, de a lelke még nem meri….

Akkor viszont felesleges minden agyalás:hagyni kell időt a léleknek, amíg  el mer indulni…