Többen kérdeztétek tőlem e-mailben, szóban, hogy elolvasták írásomat a Hellinger terápiáról, de el nem tudják képzelni, hogy is néz ez ki a valóságban?
Nos, aki először téved ilyen helyre, az csak nézi a történetet és nem érti, mi történik.
Egy elég nagy szobában, helységben összegyűlik néhány férfi és nő, fiatal, középkorú-idős egyaránt.A terapeuta köszönti őket.( akik már régen járnak , azok között néhány személyes mondat elhangzik, aki új, megszeppenten néz körül.)
Majd mindenki elcsendesedik és a terapeuta néhány szóval köszönti a jelenlevőket, majd aki most van ott először, annak néhány bővített mondat erejéig felvázolja, mi is fog ott történni.
Az új tekintetetekben még nagyobb lesz a zavar és a kérdőjel…
Majd a terapeuta megkérdezi, ki szeretne először állítani?(Hozzáteszem, nálunk a terapeuta már előzőleg találkozott mindenkivel négyszemközt, ahol elbeszélgettek az illető családjáról, tehát a családtörténet a terapeuta számára már ismert.)
Valaki kiül a terapeuta melletti székre, és elmondja néhány tőmondatban azt a lelki problémát, ami a leginkább foglalkoztatja.
Ha mégis egy olyan ember kerül oda, aki még ismeretlen a terapeuta számára, akkor az állító első kérdését átjavítja:-állítsunk arra:helyem a családban.-(ezt a következő blogomban kifejtem részletesen, miért ez a legfontosabb lépés…)
Majd valakit kiszólít, hogy személyesítse meg azt a személyt, aki az állítást kérte.Ilyenkor az új emberek szemlesütve ülnek, láthatatlanok szeretnének lenni.A terapeuta rád néz mosolyogva és arra kér, személyesítsd meg a mellette ülő férfit.Szemedben kérdőjel:-oho, de én nő vagyok!-Sebaj, itt egy nyakkendő, tedd a nyakadba.-
Kénytelen-kelletlen felkászálódsz, életedben nem kötöttél még nyakkendőt, úgy érzed, mindenki szánakozva néz téged, minden szem rád szegeződik és a terapeuta mosolyogva kérdezi ezek után:-hogy vagy?Mit érzel?-.De meg is nyugtat:csak az érzéseidre figyelj.Nem tudod rosszul csinálni.-
Legszívesebben kifutnál a teremből, elpirulsz szégyenedben…csak makogsz…..erre felállít még embereket és csak gyűlnek körülötted az emberek, és te már keresed a menekülő utakat….
Megint rád szegezi a tekintetét és megint megkérdezi,: -hogy vagy?-Most már ki mered mondani, reszketsz, félsz, te ezt nem akarod.Ekkor arra kér, hogy nézz egy bizonyos személyre.(Keresed-kutatod, uristen, ennyi ismeretlen félelmetes ember van körülöttem, mi a fészkes fenének jöttem én ide?Az tuti, az első adandó alkalommal lelépek..)-Kire kell néznem?-…
És áll egy nő előtted.Hatalmas és félelmetes és még nézzek is rá.Lesütöd a szemedet.A terapeuta ellentmondást nem tűrő hangon utasít:-nézz a szemébe.-
-Nem, nem bírom.Nagyon félek tőle-erre a válasz:-meg tudod csinálni!Ügyes vagy!Rajta!-
És tényleg.Már rá tudok nézni.És ahogy nézem, melegség önt el, és olyan, mintha a szemeiben egy függöny húzódna szét és a tekintet egyre kedvesebb, melegebb és olyan szeretet árad belőle, hogy a lábaim maguktól elindulnak és semmi mást nem szeretnék, csak ölelni.Magamhoz ölelni, feloldódni ebben az érzésben.Folyik a könnyem és valahonnan távolról hallom a terapeuta hangját:-Anya!Szeretnék haza jönni!Szeretném, ha átölelnél, úgy, ahogy egy anya öleli át a lányát!.-és én csak mondom boldogan, sírva ezeket a szavakatÖnkéntelenül.És olyan, mintha az én édesanyám állna ott, és amikor átölel, olyan, mintha én értem volna haza….
Hallom a terapeuta szavait, érzékelem a körülöttem levőket, de mit érdekel, ki mit mond, ki mit gondol:-HAZAÉRKEZTEM!ITT AZ ÉDESANYÁM!VELEM FOGLALKOZIK!ENGEM SZERET!LÁT ENGEM!
Soha nem éreztem még ilyen földöntúli boldogságot.Bizsereg a testem és a szívem hevesen dobog, körülnézek és a többiek lágyan mosolygnak:-asztaaaaa!Ez nagyon jóóóóóóó……-
Megrökönyödsz, hogy te ennyire érezted, hogy annak a férfinek mi dúl a lelkében?Hiszen életedben most látod őt először? Ráadásul te nő vagy!És ez most kinek az érzése?
A terapeuta kedvesen néz rád és mondja:-nem véletlenúl szólit be a mező egy szerepbe!.(-hmmm….lehet, hogy a mező a vesémbe lát?…)
Hallod, hogy a terapeuta azt mondja-adjátok vissza a szerepeket!-és sorban állnak az előbb szereplő emberek, és összeölelkeznek azzal, akinek állítottunk….
(Mégsem megyek most haza, kíváncsi vagyok a következő állításra…)
És mindenki visszaül a helyére, jön az újabb állító és olyan történetek elevenednek meg, amiket csak regényekben vagy filmekben lát az ember…..
És a megelevenedett történetek megadják a választ az állítónak:-miért nem tud megmaradni egy párkapcsolatban sem?Miért nem engedi meg magának a gazdagságot?Miért nem tud meggyógyulni?…..És sirunk és nevetünk és bizsergünk, táncolunk és szédülünk…
És a terapeuta végtelen türelemmel figyeli a szereplőket, érzi, meddig tud a lélekkel dolgozni,Mert ami ott történik, az a lelkek szintjén történik.El is mondja, lehet, hogy a fizikai világban másképp látjuk a megelevenedett történetet, ami ott, abban a szobában(mi úgy hivjuk, mezőben) történik, az a lelki világunk.
És ami a legmegnyugtatóbb, hogy a léleknek itt lehet és KELL időt hagyni.Nem is szabad beszélni az ott történtekről, mert a külvilág, az EGO összetöri azokat a képeket, amiket ott látunk.Nincs házi feladat, nincs evvel további teendő:-csak figyelünk, mi történik a külvilágban….
És egyszercsak azt veszed észre, hogy jobb a kapcsolatod a kollegáiddal, a főnököd kávét hoz NEKED!, a szomszéd már nem bömbölteti a kedvenc gitárját a szomszédban…És ” mellékhatásként ” egyre jobban érzed magadat a bőrödben!És szép a világ!!
