Beszélgetés

 Szerző: Sue Patrik katerória: Uncategorized 5 hozzászólás

Ma egy kedves ismerősöm a facebookon megosztott egy idézetet Móricz Zsigmond soraiból.

” Kell a feleség, mert az az élet alapja. És kell a fészek, ahová az ember hazahord mindent…”
A falusi ember csak gyertyaoltás után, az ágyban elterülve tud beszélgetni tiszta szívvel. Ilyenkor a kellemes meleg szobában esik igazán jól a diskurálás. Ilyenkor tárgyalja meg az ember az asszonnyal a holnapi vásárt, a jövő esztendei vetést, a kisebb fiú házasságát, a nagyobbik menyem cudarságát. Senki se kottyan bele a másik beszédébe, mindenki megvárja a maga históriájával a másikénak a végét, akkor osztán kipakolja ami benne van, rendesen, csendesen. Nem is lehet máskor kedvére beszélgetni az ember fiának, csak ilyenkor. Nappal dolga van, de ha nincs is, egészen máshogy fordul az ember esze kereke mintha szép vízszintesen pihenteti. Mikor hosszú az éjszaka, amit alig győz átaludni az ember, akkor jó meglopni a csendet.”
(Móricz Zsigmond)

Több évtizedes gyógyító munkám  során azt tapasztaltam, hogy a férfi ember, függetlenül az életkorától, nagyon nehezen nyílik meg.Még a patikába is sokszor az asszonyt küldi, vagy rajta kereszül kérdez, üzen.A bátrabbak felhívnak telefonon, és el is mondják, hogy így sokkal személytelenebbül, arc nélkül tudunk beszélgetni egészségügyi problémáikról.Ráadásul a gyógyszertárban dolgozók zöme nő.

Spirituális tanfolyamokon, lelki terápiákon is mindíg sokkal több a lány, nő, asszony, mint a fiúk, férfiak.

Viszont!A tanítómesterek, gyógyító “guruk”, terapeuták zöme férfi…hogy is van ez?

Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy nekem fele-arányban vannak a férfi és nő betegeim, pacienseim.

És nyugodtan ki merem jelenteni:lehet, hogy a férfiak tényleg nagyon óvatosan, lábujjhegyen nyílnak meg, de amikor végre ez megtörténik, akkor azt tapasztalom, hogy az érzelmeiket sokkal intenzívebben, mélyebben élik meg, mint mi nők.Sokkal többet gondolkoznak egy problémán, sokkal alaposabban szétszedik, és boncolgatják azt.

Hallgatásaik mögött komoly és mély tartalom van, amit ritkán engednek a felszinre.Kell hozzá alkalom, egy olyan hely és egy olyan személy, akiben megbízhatnak.

Mi nők munka közben is tududnk fesztelenül csevegni a családdal, gyerekekkel, főzéssel, háztartással, egészségügyi problémákkal kapcsolatos gondokról.

A férfiak inkább politikáról, sportról, munkával kapcsolatos dolgokról beszélgetnek, érzelmek nemigen kerülnek terítékre.

Miért alakult ez így?Talán évezredek során arra tanították anyák gyermekeiket, hogy a férfi kemény, még a fiú gyerekre is rászóltak, hogy ne sírjon, mert ő fiú?

Mert a férfiakra hárult a családfenntartás , a család védelme, és emiatt nem “értek rá” érzelmi, lelki problémákkal foglalkozni, hiszen mindíg résen kellett lennuük, nehogy veszély fenyegesse szeretteiket?

Pedig a Hellinger családállításokon látszik, hogy a férfi mennyire félt a háborúban, a csatákban…

Hogy mennyire nyomasztotta és megbetegítette a lelkét, ha elvesztette a munkáját , a vagyonát és ezáltal nem tudta megadni családjának az élelmet, nem tudta biztosítani a megélhetést.

És mennyire nyomasztja őket, hogy mai társadalmunkban kevesen tudják megélni a férfiasságukat úgy, ahogyan ők azt szeretnék.És ezt annyira alátamásztja, hogy mennyi a prosztata probléma, már igen fiatal korban is…

Érdekes figyelni, hogy néhány éve alatt hogy meg tudnak változni a gyógyszerszedési szokások.

És ez független a hatályos jogszabályoktól…

Napjainkban döbbenetes mennyiségű altatót, nyugtatót, prosztataproblémákra való készítményt adunk el, az allergia , a tüdőgyógyászati problémák népbetegséggé váltak, a magas vérnyomással már szimbiózisban élünk.

Mindent a stresszre fogunk:pedig ez nem más, mint a megfelelési kényszer, a szabadságvágyunk és érzelmeink elfojtása, a meg nem élt férfiasság, nőiesség….és legfőképpen az, hogy nincs időnk saját magunkra,hogy nagyon sok esetben mások életét éljük.

 

 

Sue PatrikBeszélgetés

5 hozzászólás

  1. Vera
    Válasz

    Szívemből szóltál,én még mindíg keresem a kulcsot.Talán soha nem találom meg és ez a kihívás tart együtt minket.Ki tudja?

  2. Ani
    Válasz

    Ezt látom én is nap mint nap. Megfelelési kényszer az ami megöli a kreativitást. Az ember ettől ösztönösen szabadulna. Elveszünk az élet útvesztőiben. Ajtók nyílnak és záródnak be. Van olyan is, hogy több lehetőség is adódik egy életszakaszban. Vajon tudunk-e jól választani? A mai ember sodródik, egyre gyorsabban szeretne mindent megkapni. Ebben az őrült rohanásba megállunk-e kicsit szétnézni, rácsodálkozni a teremtett világ csodáira? Sokszor nem.Pedig ott rejlik megoldás, csak kicsit el kellene csendesedi és meglesz az az ajtó ami arra vár, hogy belépjünk rajta. A bölcsességet hozzá el lehet kérni, és meg lehet kapni.

  3. Pivonné Marianna
    Válasz

    ………. lassan csendesedek , lassan bölcsebb leszek ,az idő elrohan mellettem , nem végzek a dolgommal

    1. Sue Patrik
      Válasz

      ….a csenden eltöltött idő a legértékesebb….az a miénk.Csak a miénk….és a dolgok megvárnak….

  4. Vera
    Válasz

    A csendben megtalálhatom Önmagam,de nem biztos,hogy szembe merek nézni ezzel.

Hozzászólás a(z) Vera bejegyzéshez Kilépés a válaszból