Be yourself! Légy magad!

 Szerző: Sue Patrik katerória: hellinger 2 hozzászólás

Félretértés ne essék, nem dicsekedni akartam azzal, hogy én ezt is tudom “külföldiül”.

Csak azt akartam jelezni, hogy világméretűvé nőtte ki magát a New Age mozgalom és ezen belül az önmegvalósítás, a magunkra találás tudománya.

Minden magára valamit is adó terapeuta, spirituális guru tűzi zászlajára, hogy ez a legfontosabb a világon és mindenkinek vannak tuti módszerei arra nézve, hogy ezt milyen rövid idő alatt, sitty-sutty hogy lehet elsajátítani.

Minap engem is megkeresett  egy ismerősöm, hogy azt hallotta, hogy én tudok abban segíteni, hogy ő választ és megoldást kapjon élete nagy problémájára.

Imádom, amikor felhelyezik  a lécet elém, és ha megugrom, akkor én vagyok a csodatévő, de legalábbis minimum a mindenható.

Ilyenkor már sejtem, hogy valami egóbajnokságra fogunk benevezni, de az ellenfél nem én leszek.

Ilyenkor kényelmesen elhelyezkedem, és hallgatom emberünket, aki velem szemben ülve egyetlen kérdésemre az egész életét egy szuszra elmeséli. És amikor levegőt vesz, akkor a felmenők életéből is idéz, jelezvén, hogy családjuk nélkül a társadalom bizony igen szegény lenne.

Az ő szerény személyének hiánya pedig egyenesen csapás lenne a világnak.

Meg is kérdeztem tőle éppen egy mondatának   szünetében, hogy szerinte mit jelent az önmegvlósítás? Mit jelent az, hogy magam vagyok?

Még a kérdőjel megrajzolásával voltam gondolatban elfoglalva, és a válasz már meg is érkezett.

– Hogy önmagam vagyok? Azt csinálom, amit akarok, akkor, amikor akarom és ahogyan akarom. És senki nem szól bele az életembe, senki ne mondja meg, mit, mikor és hogyan kell csinálnom!-és nézett rám, hogy miért is teszek fel neki egy ilyen együgyű kérdést, hisz a válasz magától értetődő.

-Szerinted az az ember aki így él, az boldog?-jött a következő számára értelmetlennek tűnő kérdés.

Nézett is rám döbbenten: -Csak így lehet valaki önfeledten boldog!- és ezt úgy ejtette ki a száján, hogy közben nézett mélyen a szemembe, mintegy nyomatékosítva, hogy minden szavát megértsem.

-Vegyünk egy példát- néztem én is mélyen vissza az ő szemébe.

Érdeklődve dőlt hátra a fotelben.

-Mondjuk, te egy nagy multi cégnél dolgozol.Kőkemény munka, toronymagasra tett elvárási lécek, napi 20 óra megfeszített munka a hét hét napján.No magánélet.

A kollegák rosszindulatú, gáncsoskodó emberek, akik a szemedbe dícsérnek, de ahogy a hátad mögé kerülnek, azonnal beárulnak és ócsárolnak, rosszindulatú pletykákat hordanak össze rólad. Te hogy látod a megoldást? Hogy tudsz önmagad lenni egy ilyen helyzetben?

Némi gondolkodás után özönlöttek a megoldások:-Először is kinyomozom, hogy ki pletykál rólam és jól beárulom a főnöknek. Aki kellemetlenséget okozott, annak jól leugatom a fejét. Aki keresztbe tesz  a munkámban, annak én is keresztbe teszek, de úgy, hogy egy életre elmenjen tőle a kedve!-és elégedetten mosolygott.

-Ezt önzőségnek hívják. Megvéded magadat, de úgy, hogy közben mások sokkal jobban sérülnek, mint te ,akit először bántottak.Lássuk be, nem éppen keresztényi cselekedet.-néztem válaszom közben a szemébe.

Nem tetszett neki a véleményem.

 

-Szerintem az igazi önmegvalósítás, hogy a munkámban ezer százalékot nyújtok, keményen odateszem magam,  ha kell éjjel-nappal.-Ezt már sokkal hangosabban és indulatosabban mondta.

-Ezt munkaalkoholizmusnak hívják, ami a depresszió egyik igen súlyos formája. Menekülsz a világ elől, menekülsz az érzéseid elől. Nem akarsz szembe nézni velük és a problémáiddal.-Én pedig ezt válaszoltam sokkal halkabban.

Fortyogott a dühtől és arcbőrének szine a vörös felé haladt, majd kifakadt:- Na akkor mi az önmegvalósítás ilyen helyzetben?-és szemei dühtől dűledeztek.

nem-ertem

Hangszínemen mit sem változtatva válaszoltam udvariasnak nemigen mondható kérdésére:

-A kollegák ilyen folyamatos  negatív viselkedése nyomogatja nálad a gombot, hogy ez nem a te állásod, nem a te munkahelyed.Nem a Te utad. Az az önmegvalósítás, hogy a munkámat szeretem és  a kollegáimmal vidám légkörben együtt, egy csapatként dolgozunk . Van szabadidőm, amikor sportolhatok, beszélgethetek a barátaimmal és feloldódhatok a hobbimban. Amikor reggel mosolyogva nyitom ki a szememet és azt mondom:-Hurrá! Ma is új és csuda jó dolgok várnak rám! Tele van az életem szeretettel és mosollyal!És befejezem a rohanást. A kapkodást.-

 

Ábrázatán látszott, hogy tetszési indexem veszedelmesen közelít a 0 felé. Fejét értetlenül rázta, majd felugrott és köszönés nélkül kirohant a szobából. A maga után becsapott ajtó zaja percekig a szobában rezgett.

Már éppen szedelődzködtem és gondolataimban  ott motoszkált, hogy ez az ember soha többet még abba a kerületbe sem teszi be a lábát, ahol én tartózkodom, amikor halkan nyílt az ajtó és emberem borzas feje jelent meg az ajtórésben és egy rajtakapott kisgyermek ábrázatával kérdezte:

-Mikor jöhetek legközelebb?-

vege

 

 

 

 

 

Sue PatrikBe yourself! Légy magad!

2 hozzászólás

  1. Vera
    Válasz

    Nagyon sokan állnak így az élethez és másokhoz.Viszont nagyon kevesen jutnak el egy olyan segítőhöz,mint pl.Te.
    Legalább odáig el kellen jutni,hogy felismerjék,hogy segítségre van szükség,de a homokba dugott fej,és az önigazolás nem engedi.
    Hogyan tud segíteni a környezet,a család?A barátokról nem igazán beszélhetünk,hiszen jellemzően ilyenek nincsenek körülöttük.Hogyan lehetne becsempészni a változtatniakarás csíráját a gondolatukba?Nem tudom,de bízombenne lesz-van megoldás.

  2. Pivonné Marianna
    Válasz

    Amíg a tisztelet adás ,mint viselkedési forma nem épül be a fejekbe nem várható el az önkritika.
    Amíg,hogyan jelentsen fel apróságokért a szomszédot, nem gondolja,hogy kérjen segítséget .
    Amíg a csoport ,amelyik arra hivatott, osszuk meg észrevételeinket,árad belőlea rosszindulat: feljelenteni-bejelenteni kellene bárkit,ráküldeni az összes hatóságot,mert na……. (kínomban nevettem)Levegő munkacsoportot kihívják,hogy mérje be a falu levegőjét,majd feljelentik a füstölőket !
    NINCS REND A FEJEKBEN

Hozzászólás a(z) Vera bejegyzéshez Kilépés a válaszból